Írhatnám azt is, hogy ismét egy bronzérem a Divízió I-es jégkorong világbajnokságon. Írhatnám azt, hogy ismét egy paraszthajszállal maradtunk le az A-csoportról, és ez rendkívül bosszantó. Mert 2008 óta várunk egy újabb nagy sikerre, hol nagyobb, hol kisebb reményekkel.
De szerencsére ezek a gondolatok csak egy részei annak, amit valójában érzek. Mert ilyenkor, szezonzárás gyanánt a jégkorong megmutatja magát a nagy nyilvánosság előtt, és láthatja ország-világ, hogy ezt a sportot szeretik Magyarországon. Hogy képesek megtölteni a Papp László Sportarénát, és önfeledten szurkolni, sőt, még elégedetten távozni is. Ez pedig annak a csalhatatlan bizonyítéka, hogy értelme van annak a munkának, amit a jégkorong körül aktívan tevékenykedő emberek végeznek év közben.
A jégkorong ugyanis az utóbbi években már nem csak ott lépett látványosat, hogy a feljutásért, és nem a kiesés elkerüléséért küzd évek óta a válogatott, hanem abban is, hogy ezekben a bizonyos hétköznapokban is szórakoztató tud lenni a sportág hazai palettája azok számára, akik eléggé nyitottak rá. Ráadásul egyre magasabb színvonalon. Hétről-hétre szurkolhatunk az alba Volánnak az osztrák EBEL ligában, ami év közben is szinten tartja a sport értelmében vett hazafias érzelmeinket. a sportág szerelmesei talán annak a már bizonyosan több, mint elhintett hírnek is szurkolhatnak, hogy jövőre a Dunaújváros, Dab Docler néven is becsatlakozzon ebbe a ligába. A mérkőzéseiket (a Székesfehérvár ellenieket kivéve) Budapesten játszanák, ahova ingyenes buszjáratokkal vinnék el a szurkolókat.
Lehet persze azt mondani, hogy ez megöli a bajnokságot, ám a jégkorong egyik nagy „vívmánya” hogy nem szorítja a bajnokságait országhatárok közé, hanem az azonos szinten lévő csapatok keresik, mert kereshetik egymás társaságát, persze megfelelő financiális garanciával. Én a magam részéről remélem, hogy a Dunaújváros csatlakozhat az osztrákokhoz, ahol amúgy is színes a felhozatal a nációkat illetően, mert van már az osztrák és a magyar mellett cseh, horvát és szlovén együttes is. Mini Osztrák-Magyar Monarchia. Ám ha már el is indul ebben a bajnokságban a Dunaújváros, akkor nyilván a magyar hoki ebből akkor profitálhat, ha követi az Alba Volán elnökének, Id. Ocskay Gábornak a filozófiáját, aki a nagyon fontos külföldi emberek mellé mindig lehetőséget ad csapatában magyar játékosoknak is a bizonyításra.
Tavaly az UTE-Vasas, a MAC és a Debrecen korosztályos csapata a magyar mellett a szlovák 1. liga (ez az ottani 2. osztály) U-20-as szekciójában is megmérette magát, ami ismerve a szlovák hoki magas színvonalát (aki mégsem tudja, Szlovákia tavaly vb ezüstérmes lett), ismét csak minőségi ugrás.
Hogy mennyire volt minőségi ugrás az Alba Volán fiataljainak ausztriai szereplése, nem tudni, mindenesetre megnyerték az EBEL U-20-as bajnokságát, a döntőben az amúgy cseh Znojmót legyőzve.
És ha már itt tartunk, az is nagyon jó, hogy a magyar junior döntőben az UTE-Vasas és az Alba Volán élre menő, összesítésben 3-2-es székesfehérvári győzelemmel végződő csatát vívott egymással. Kell minél több, jól teljesítő csapat, hogy a már akadémiai rendszerben nevelkedő székesfehérvári gyerekeknek legyen konkurenciája, és ne intézhessék el kézlegyintéssel a magyar pontvadászatot.
Végül, de messze nem utolsó sorban ne feledkezzünk el az orosz juniorligában, az MHL-ben szereplő Budapest Patriotról sem. Ez a csapat kilóg ugyan kissé a magyar jégkorongtestből, hiszen cseh tulajdonosa van, és tavaly csak 3 magyar játékosa volt (a kezdetben még 4), ám ennek a 3 fiúnak ez óriási kiugrási lehetőség is lehet, pláne úgy, hogy Nemes Benjamin személyében az All-Star gálán is volt magyar résztvevő. Azt persze nem tudjuk, hogy mennyi új magyar játékos férhet be ebbe a csapatba, ám ez a projekt nem ezért lehet elsősorban előnyös, hanem mert Európa legerősebb hokinemzetének, az orosznak így Magyarország is felkerült a térképére.
Az utánpótlás válogatottak közül az U-18-asok megnyerték világbajnokságukat Észtországban, és a tavalyi botlás után visszajutottak a Divízió I/B-be. Reméljük nem ez a végállomás. Ahogyan a szenzációs lányoknak sem. Ők ugyanebben a korosztályban, világraszóló sikert elérvén előbb bejutottak, majd bentmaradtak a legjobbak között az A-csoportban, a felnőttek, akik nagyban épültek erre a korosztályra pedig szintén vb-t nyertek, és jövőre ők is a már említett Divízió I/B-ben szerepelhetnek.
Látható tehát, valóban egyre több fronton van jelen a magyar jégkorong szeptembertől márciusig, a világbajnokság előttig.
A 2013-as Divízió I/A-s világbajnokság után, egyfajta „útravalóul” a magyar jégkorongnak annyit, hogy nem szabad megállni a fejlődés útján, ami látható a sportágon belül, mert csak ez az út vezethet, természetesen egy minél több csapatos és erősebb honi MOL ligával egyetemben, fel az A-csoportba. A következő szezonra is kellemes hokihétköznapokat kívánok mindenkinek, talán egy férfi válogatottas világbajnoki címmel?