Pénteken a Pannonia Allstars Ska Orchestra adta a talpalávalót a Jate klub közönségének. Nemrég Jamaikában, és Londonban jártak, és új video és kislemez készült a Ska őshazájában felvett dalokból. A népes zenekar új dalokkal is készült, ami csak fokozta a várakozást a rajongókban.
-Örülünk nektek itt Szegeden a JATE Klubban. Hoztatok-e valami különlegességet erre a koncertre?
– Két új dallal is készültünk, amik tulajdonképpen most debütálnak (igazából most lesz a második alkalom, hogy színpadon játsszuk őket) úgyhogy nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy reagál majd a napfény városának közönsége ezekre a könnyed, eléggé nyárias hangulatú dalokra. Ezekkel együtt terítékre kerülnek az aktuális „Love monster” lemezünk dalai , és természetesen úgymond „Best of” jelleggel a kötelezők, amiket nem lehet kihagyni.
– Miről fog lemaradni az, aki erre a koncertre nem jön el?
– Ezt előre igazából sose lehet megmondani, szerencsére mindig van spontán elem, vagy pillanatnyi megőrülés, ami alakítja a koncert menetét, a dalokat is …
– Elég nagy létszámmal léptek föl. Hogy fértek el, hogy érzitek magatokat kisebb klubokban, illetve itt a JATE klubban?
– Pont elférünk. Nem éppen tágasan, nincs mindenkinek helye, hogy kitárt karokkal álljon vagy rohangáljon a szinpadon…. de egyébként szeretjük a klubkoncerteket, mert a zenekari tagok közötti interakciót is segíti a szűkebb tér, a közelség, bensőségesebb, energikusabb dolgot tudunk együtt létrehozni. Nyilván a fesztiválkoncerteknek, szabadtéri koncerteknek szintén megvan a varázsa. Ott az iszonyú szabadságérzet, meg a zenéhez nagyon jól passzoló ” szabad levegős lötyögés” az ami hozzátesz valami pluszt. A klubokban viszont nem csak a zenekari tagok, hanem a közönség is közelebb kerül egymáshoz. Jobban tudunk a közönséggel komunikálni.
Adott esetben egy bekiabálást is könnyebben meg lehet hallani, mint egy fesztiválon, arra tudunk reagálni, esetleg azt a számot vesszük előre amit valaki nagyon bekiabált vagy elkezdünk beszélgetni egy-egy nézővel aki felszólt valamit és ezekből alakulnak ki komikus helyzetek, spontánabbá válhat az egész produkció. Másrészt pedig itt nem vagyunk olyan határok/keretek közé szorítva, mint például egy olyan fesztiválon, ahol van négy-öt-hat fellépő egy szinpadon naponta és szigorúan betáblázva kell a koncertnek lezajlania. Egy klubban lehet adott esetben tovább játszani, lehet menet közben módosítani a programot, attól függően, hogy aktuálisan milyen a közönség reakciója, vagy a hangulat.
Szeged
– Van-e olyan élmény, benyomás, … ami részedről illetve a zenekar részéről Szegedhez kötődik? Ami, ha jöttök Szegedre,akkor „előkerül”…. esetleg megadja az alaphangulatot egy fellépéshez?
– Nagyon sok nagyon jó élményünk kötődik a városhoz. Van olyan zenekari tag, aki itt is tanult egy pár évet, így ő szinte „hazajár”. egyébként pedig az esti Tisza-parti sétáktól kezdve a hihetetlen bulikat, vagy az elhajlott bocitejivós reggeleket… bármit meg lehetne említeni.
Mindenesetre azt érezzük, hogy valahogy itt valamiért tényleg egy-két fokkal mindig melegebb van, mint az országos átlag. Mindig úgy jövünk ide, mintha egy kicsit mediterrán közegbe érkeznénk, és ez kicsit az emberek mentalitásán is látszik itt, talán azt mondhatnám, hogy lazább, mediterrán az alaphangulata a városnak és az embereknek is. Specifikus dolgot, történetet nem tudok kiemelni, azt viszont mindenképpen elmondhatom, hogy egyik nagy kedvencünk Szeged.
Közösség, zenekar, műhelytitkok
-Ti azzal együtt, hogy a zenétekkel értéket képviseltek, fontos dolgokra igyekeztek felhívni a figyelmet, úgy gondolom, az hogy ekkora létszámú zenekarral ilyen régóta együtt zenéltek és mindemellett összességében „egy felé viszitek a szekeret”, már önmagában egy különleges, példamutató, értékes dolgot műveltek. Van-e valami titka, kulcsa annak, hogy ti hosszú évek óta ilyen nagy létszámban együtt tudtok alkotni, zenélni?
– Azt nem mondanám, hogy könnyű megvalósítani ezt a dolgot, sőt nagyon nagyon nehéz. Körülbelül 5-6 éve változott a zenekar felállása, aztán pedig éppen most változik meg sajnos, mivel az egyik gitárosunk, Csáki Zoli tegnap játszotta velünk az utolsó koncertjét. Munkahelyet váltott és a családjában is megszaporodtak az elfoglaltságai, a gyermekei most mennek óvodába, iskolába, szóval besűrűsödött a polgári élete. Sajnos nem fér bele az idejébe az intenzív zenélés, turnézás, koncertezés.Erre a döntésre kényszerült, amit mi nagyon sajnálunk. Ebben biztos, hogy benne van az is, hogy a zenekarunk egy baráti közösség is, nem csak arról van szó, hogy profi zenészek együtt muzsikálnak, de nincs egyéb kötődés. Mi elmegyünk együtt sörözünk, dartsozunk, gokartozunk,sütögetünk, partizunk ,olyan programjaink vannak a zenélés mellett, amelyek valódi közösséggé kovácsolják a zenekart.
Ugyanakkor az alkotás szempontjából az nagyon nehéz, hogy a zenekari tagok ízlése az idők során változik, és hogyha nem egyirányba mutat és változik, akkor nagyon nehéz a kreatív dolgokat összehangolni. Mindig a „legkisebb közös többszörös” az ami általában érvényesül, ami mindenkinek belefér, egy kis metszet, ami mindenki számára elfogadható, az kerül a PASO-anyagokba, az lesz a végleges számokban. Hogyha nagyon szerteágazó ez a dolog, ha nagyon más ötletek jönnek, akkor nagyon nehéz ezeket összeegyeztetni. Úgy érzem, ezzel a kihívással most meg kell küzdenünk, de tulajdonképpen a küzdelem sikeres mert folyamatosan születnek dalok most is. Másrészt azért is nehéz, mert már jobban kidolgozottak a dalaink, szeretnénk legalábbis annak tudni őket, ezért hosszabb idő alatt formálódik véglegessé egy- egy szerzemény. Míg ez régen gyakran úgy volt, hogy egy -egy próba alatt megszületett egy dal, az úgy összeállt és már játszottuk másnap. Most egy kicsit nehezebb, összetettebb. Ami egyébként jó dolog, mert sokkal kidolgozottabb zenék születnek.
– Ezek szerint együtt alkotjátok a zenét, nem egyvalaki írja, hangszereli, hanem közös ötletelés eredménye.
Mindegyikre van példa. Van olyan is, hogy valaki kompletten behoz egy dalt, játsszuk egy az egyben és végül úgy szólal meg, ahogy a szerzője elképzelte, tervezte. Olyan is van, hogy néha csak egy dallam van meg, egy gitártéma, vagy bármilyen motívum ami aztán a többiek ötletelése alapján születik meg, áll össze egy kerek egésszé. A legkülönbözőbb irányból jönnek a dalötletek, mindegyiket megpróbáljuk kidolgozni és előbb-utóbb végleges formába önteni.
– Egy zenész ismerősöm azt mondta, hogy például átdolgozások, ötletek szempontjából a Ska egy hálás műfaj, mert Ska-ban szinte bármit el lehet játszani. Te mit gondolsz erről?
– Bizonyos szempontból van egy ilyen vetülete a dolognak, de én azt gondolom, hogy ha összességében nézzük, akkor inkább nehéz, mert nagyon kötött. mi nagyon szigorú szabályok között mozgunk. A műfaj keretei nagyon szűkek másokhoz képest. Mi igaz, hogy fúziós zenét játsszunk, mert a magunk részéről belevisszük a magyar népzenét meg a saját ízünket az egészbe, de mégiscsak valahol egy hagyományőrző, autentikusabb típusú ska-t szeretnénk játszani, aminek viszont érezhetően kötöttebbek a paraméterei. A művészet ebben az, hogy ezen belül hogy tud az ember úgy mozogni vagy megújulni, hogy ne legyen nagyon unalmas…. Ami egy könnyebbség lehet, hogy minden jól szól ebben a műfajban – ami ha szigorúan vesszük, akkor így nem igaz- de mondjuk ezt kis jóindulattal elfogadjuk, akkor a kötöttsége legalább ilyen sok nehétséget állít elénk, sőt azt gondolom, hogy még többet.