Nem túlzás kijelenteni, hogy Szegeden színháztörténelmet írtak az 1984 bemutatásával. Több egy szimpla ősbemutatónál, amiből szinte minden évben van legalább egy. Horgas Ádám egy teljesen új darabot álmodott színpadra. A mű ebben a feldolgozásban először került előadásra. A világon, kizárólag két színházi verziót engedélyeztek a jogtulajdonos örökösök. Horgas Ádámé az egyik. Igazi elismerés rendezőnek egy ilyen lehetőség.
Erről és az előadás hátteréről, még az olvasópróbán beszélgettünk a színház főrendezőjével. Az előző évad tavaszára tervezett bemutatót a járványhelyzet miatt csak októberben láthatta először a közönség. A kultikus mű valóban képes hatást gyakorolni az olvasóra, ezt kell átadni a színházban is. A nézőknek ilyen művek esetében mindig nagyobbak az elvárásaik, hiszen ismerik. Van róla véleményük, elképzelésük. Talán nem meglepő, ha elmondjuk, Horgas Ádám rendezése megfelel az elvárásoknak.
Az előadás az első pillanattól beszippantja a közönséget. Ehhez nagyban hozzájárul, Rétfalvi Tamás színészi teljesítménye. Szuggesztív, magával ragadó, ugyanakkor természetes előadásmód. Az első percben képes megragadni és fenntartani a néző figyelmét, különleges hangulatot, feszültséget generál..
Az előadás teljes ideje alatt színpadon van. Remekül formálja mega a gondolkodó, ám kissé naiv, idealista Winston Smith karakterét. Ágoston Katalin anya, és Julia szerepében is méltó párja Rétfalvi Tamásnak. Hiteles alakítás, komoly színészi munka. Julia, a rendszert a saját társadalmi szintjén kihasználó, saját útját járó értelmiségi nőként jelenik meg általa, aki élvezni szeretné az életet a lehetőség határait feszegetve.
Alföldi Róbert O’ Brianje a rendszert jól ismerő, ám azt következetesen kiszolgáló funkcionárius. Látja, a rendszer hibáit, de tudja, hogy csak a kereteken belül mozoghat, ha életben akar maradni. Kihasználja, és elfogadja a rendszer sajátosságait. O’Brian karaktere jól illeszkedik Alföldi Róbert eddigi alakításinak sorába. Gondoljunk csak, az Apáca Show, Curtis Jacksonjára, vagy az Egyenruhás szerepére, a Valahol Európában című musicalben. Vele szemben a nézőknek és a szakmának is magasak az elvárásai, és ezeket az elvárásokat mindig túlteljesíti. Korrekt, szerepformálás, jellemzi. Nagyon jó megjelenik O’Brian kettős jelleme. Az átlagos pártember, aki éli a rendszer által elvárt normák közti életét, de ha kell, akkor a hatalom végrehajtójává válik.
Elmondható, hogy az előadás valamennyi szereplője magas színvonalon dolgozik. Jók a színész – karakter párosítások. Akiket inkább humorosabb oldalukról ismert a közönség, most egy komolyabb szerepben láthatja. Ugyanakkor néhány karakter megformálásához pont ilyen színészekre van szükség, akiknek a tragikomikus jelenetekben kulcsszerepük van.
Az előadás összességében, nagyszerű. Mindenkitől maximális koncentrációt követel, de ez kell a minőségi produkcióhoz. A néző számára láthatatlanok a technikai bravúrok melyeket a műszak végrehajt. Ugyanakkor ezek szükségesek a filmszerű dinamikus előadáshoz. Horgas Ádám saját bevallása szerint, egyik legbonyolultabb rendezése, a nézőt egy pillanatra sem engedi pihenni. Folyamatos mozgás, hangok, fények, rengeteg inger, éri, ezáltal a figyelem nem lankad.
Erőteljes szimbólumokat használ, melyek némelyike nem tudatosul azonnal. Jól használja a teret, szinte mérnöki pontossággal helyez el több síkon elemeket. A történések a színpadon láthatók, teljesen kihasználva a terület lehetőségeit. Ugyanakkor az előadás nem marad a színpadon. Tényleg összművészeti produkció, ahogyan Horgas Ádám többször megfogalmazta. A zenei betétek, hangok, zörejek, jól illeszkednek a történethez. Minden a helyén van, nincs erőltetett kiszólás, nincsenek felesleges elemek. Nincs is rá szükség, hiszen a mű, alapvetően megjelenít olyan dolgokat, melyek a mindenapjaink részei. Letisztult, korrekt rendezés, kiváló színészi játék és nagyon komoly mondanivaló. Igazi színházi élmény.
Az előadásról készült fényképes beszámolónk a Facebook oldalunkon tekinthető meg.