Az év végéhez, csakúgy, mint a többi jeles naphoz rengeteg babona, népszokás kötődik. Nagy részüket ma is sokan követik, ha másképp nem, az menü összeállításánál. Vannak, akik ennél komolyabban veszik az évváltó hagyományokat, és komolyan hisznek a jóslatokban. Álarcot húznak, hogy elijesszék az óév rossz szellemét, vagy szerencsepénzt tesznek a tárcájukba.

Sok családban szokás ezen a napon a szerencsepogácsa sütése. A legjobb nap ez a gazdagság varázslásra, gazdaggá teszi az új esztendőnket, ha ilyenkor pénzt találunk. A szerencsepogácsa receptje sem bonyolult,  a sima pogácsák egyikének közepébe érmét kell tenni, és aki megtalálja, azt éri abban az évben a legnagyobb szerencse. Fontos azonban, hogy a pogácsa még az óévben elfogyjon.
A hagyományos ételek fogyasztása is bőséget, szaporaságot, főleg anyagi gyarapodást varázsol. A lencse, a bab, vagy bármilyen apró szemes étel fogyasztása szerencsét hoz. A malac előre túrja a földet, vagyis „kitúrja a szerencsét”, a malac farkátis meg szokták fogni ilyenkor, a garantált a szerencséért a következő évre. A, csirke, vagy tyúk, és egyéb baromfi fogyasztása azonban tilos, mert az hátrafelé rúg, elkaparja a szerencsénket.
Az év utolsó napján, tilos mosni, teregetni, mert az valaki halálát hozza. Ezen a napon nem szabad levinni a szemetet, mert aki így tesz kiönti vele a szerencsét a házból.  Állítólag, a szilveszteri álom beteljesedik, ezért érdemes szentelni némi időt az éjszakából, jósálomra is! Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet. A szilveszter éjjelén megfájduló fog valaminek a halogatását jelöli, amit már nem szabad tovább görgetnünk az új évben.
Szilveszter éjjel, szokás az ólomöntés, vagy a faggyúöntés. Az egyiknél ólmot olvasztanak, a másiknál gyertyafaggyút, vagy viaszt. Minkét eljárás azonos. A felmelegített anyagot hideg vízbe öntik, és megnézik, milyen alakot vett fel. Az alakok formák jellegzetességei utalnak a jövendőre, a formák egymásutánisága az időben előre haladó eseményeket vetíti előre. Itt szükség van némi képzelőerőre, és megérzésekre, esetleg néprajzi szimbolika ismeretére.
Régen éjfélkor az első óraütéskor elfújták a gyertyát, és csak az utolsó óraütéskor gyújtották meg. Aki ilyenkor hátra nézve nem látta meg a saját árnyékát, annak az utolsó évét töltötte e földi világban.

Hogy mennyire válnak be az év fordulónapjának jóslatai, nem tudni, mindenesetre szórakozásképpen érdemes őket kipróbálni.