Múzeumok éjszakája – avagy egy éjszaka a múzeumban? Nem! Éjszaka egy rejtélyes kertben, hiszen az év leghosszabb éjjelén is számtalan lehetőséget kínált Szeged városa a kulturális szórakozásra. Idén is körülbelül tizenhárom helyszín közül választhatott a nagyérdemű. Többek között a SZTE Fűvészkertjének programjába is bekapcsolódhattak a kalandozni vágyók.
Mint ahogy az összes éjszakai program – a látogatók számát tekintve – ez is nagy sikert aratott. A Lövölde utcai növénybirodalom teljes területét birtokba vehették az érdeklődők. Ez a program a gyermekes családok körében volt a legnépszerűbb. A bejáratnál kapott térkép alapján, aki megtalálta a megjelölt pontokat a helyszínen játékos feladatokban vehetett részt. Rögtön az első állomás egy hangfelismerős játék volt a sejtelmes pálmák és kaktuszok között az üvegházban. Aki túljutott a feladványokon, az kutathatta tovább a következő helyszínt, amit az üvegben pislákoló gyertyafény segítségével lehetett megtalálni. Valószínűleg sokan irtóznak a pókoktól, ám az ösvény egyik elágazásánál megbúvó rejtvény a gyermekek számára is inkább tűnt barátságosnak, mintsem ijesztőnek. A kifeszített hálón egy óriási pók figura lakozott a zsákban elrejtett vacsorájával. De ne szaladjunk ennyire előre, mert ide csak azok juthattak el, akik a póklakoma előtti asztalon lévő képeken felismerték ennek a nyolclábú élőlénynek a fajtáit.
Volt itt indiai madárpók, darázspók, csenőpók, farkaspók és még sok más Magyarországon honos fajta. Természetesen a világon talán legfélelmetesebbként ismert tarantula sem maradhatott ki a kínálatból. Kipreparálva egy üvegdobozban feküdt a kíváncsiskodók fürkésző tekintete előtt. És aki még ezek után is szeretett volna vacsora vendégként a feketeözvegy színe elé állni, az belenyúlhatott a hálón függő zsákokba, és tapintás segítségével kitalálhatta, hogy milyen rovarral, vagy éppen kisebb emlősállattal van dolga. Az út megtalálásában segítséget nyújtó fények az erdő csendje felé vezették az utat. Itt a kémfilmekből már jól ismert lézer pályához hasonló akadállyal kellett megküzdeni, mielőtt megoldhatták volna a feladványt az érdeklődők.
A kötelekből kifeszített hálóra akasztott csengők jelezték, ha hozzáért valaki az akadályhoz. Viszont, ha sikerült csengőszó nélkül végig mászni a pályán és megszerezni a növényt ábrázoló trófeát, még nem volt vége a feladatnak. A következőkben meg kellett nevezni, milyen növény képére sikerült szert tenni és csak ezután kaphatott képeslapot a kalandor. Az utolsó bevetésen növényekkel lehetett megismerkedni. A mécsesekkel megvilágított üvegre festett virágok egy rét szimbólumaként tűntek fel az éj sötétjében. A felfedezők kezükben tartott lapokkal indultak útjuknak megszámolni a különböző virágokat.
