Az ígéreteknek megfelelően látványosra sikerült a Rebecca musical szabadtéri ősbemutatója a Dóm téren. Ehhez nagyban hozzájárult a látványos jelmezek és monumentális díszletek mellett az elmúlt évek technikai fejlesztése is. A jó előadáshoz azonban -bár szükséges- nem elég a látvány. Elengedhetetlen a kimagasló színészi munka is. A karakterformáláson túl, nagyon fontos a képzett énektudás, a szerzők ugyanis nem kímélik ebből a szempontból a művészeket. A produkció pedig bővelkedik kiváló színművészekben. A sikerhez tehát minden adott volt előzetesen, a reakció pedig nem maradt el.

A főpróbán elhangzott köszöntőjében Barnák László főigazgató elmondta, hogy ez a produkció igazi csapatmunka eredménye. Felsorolta mindazokat akiket a közönség ugyan nem lát, de a háttérben nagyon sokat tettek az előadás sikeréért. Ez szép gesztus, hiszen minden előadás számos dolgozó együttes munkáját követeli meg a tapsot és a közvetlen elismerést mégis a színészek kapják estéről estére. Egy saját produkció színpadra állítása pedig különösen összehangolt munkát kíván mindenkitől, főként ilyen rövid időn belül, ami a Szegedi Szabadtéri Játékok ideje alatt rendelkezésre áll.

Az előadás látványvilágát a led falakon látható grafikai elemek határozzák határozzák meg. Valóban valósághű, már-már filmszerű élményt nyújtanak, legyen szó tengerpartról, vagy ódon kastélyról. A fények pedig jól kiegészítik, helyenként pedig irányítják a néző figyelmét. Figyelembe véve, hogy led falak esetében a fénytervezés a megszokottnál is több figyelmet és kifinomultságot igényel, hiszen a dinamikusan változó vetítéshez kell igazodni, jó döntés volt az egyes jelenetek pontszerű elhelyezése. Igaz, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok színpada a maga nemében egyedülálló méretekkel rendelkezik köszönhetően az átgondoltságnak a látvány korrekt és a történettel összhangban van.

A színészi játékra már a szereplők névsora garancia. Olyan színészekkel találkozhatunk az új szereposztásban is akik mind színészi játékban, mind, hangi adottságokban képesek a magas színvonalú karakterformálásra. Csak a főbb szerepekre szorítkozva, Gubik Petra, Janza Kata, Gallusz Nikolett és Dolhai Attila alakítása kiváló, már a jelenlétükkel betöltik a teret. Ez minden szereplő esetében elmondható. A színpad és a nézőtér közötti hatalmas távolság ellenére is észrevehető, az arcjáték legalábbis az első sorokból. Nincs elnagyoltság, részletekre menően kifinomult minden karakter megformálása. Igaz, ezen a színten tulajdonképpen ezt el is várja a közönség és a szakma. Örömteli látni a szegedi színművészeket a Szabadtéri Játékok színpadán. A mellékszereplők megformálása is kiváló, nem akar senki senkit túljátszani. Ugyanakkor minden a helyén van, nincsenek erőltetett részletek. Olyannyira korrekt, hogy helyenként még a poénok és utalások is beleférnek. (Például a második felvonásban elhangzó Bicska Maxi kiszólás a Maxim De Wintert alakító Dolhai Attilához.) A zenekar szintén jól vizsgázott, pedig az ő helyzetük sem könnyű. Nemcsak a zenei részek hiteles és korrekt előadása okán, hanem azért is, mert egy konténerben kell zenélniük, ami ugyan véd az időjárás viszontagságaitól, de mégsem ugyanolyan, mint egy megszokott színházi, vagy akár szabadtéri zenekari árok. 

Összegezve, egy a közönség által kedvelt, jó előadás került a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadára. Ha nem is teljesen új a produkció, (az operett színházban korábban már volt műsoron szintén Béres Attila rendezésében) de szabadtéren és ebben a szereposztásban mindenképpen egyedi. Az pedig különösen figyelemre méltó, hogy ennek az előadásnak a helyszínen kívül is sok szegedi kötődése van. Igazi csapatmunka, ami érződik is a produkción. Az előadásról készült fényképes összefoglalónkat a Facebook albumunkban lehet megtekinteni.